MÉRŐ LÁSZLÓ: MAGA ITT A TÁNCTANÁR? Akkoriban még örökkévalónak látszott a berlini fal, és nyaranként felbukkantak ifjúkorom városi legendái, az endékás csajok. A keletnémetek nem sokfelé utazhattak, így közülük sokan minket választottak egy kis könnyed nyári szórakozásra egy idegen országban. Mint minden városi legendának, az endékás lányokról szólóknak is van némi igazságmagja. Haraszti Miklós (akit ma médiapolitikusként ismerünk, de akkoriban kiválóan induló költõ volt) például így írt: "Gyanús szabású orrom, / e történelmi végzet, / mint színmagyar ereklye, / most hódítást tetézett." Az én endékás történetemben is vidáman és szépen mentek a dolgok, ruha már nem volt rajtunk, és közben elgondolkodtam, hogyan kell mondani németül az ilyenkor elkerülhetetlen kérdést. Magyarul is nehéz megtalálni a meg-felelõ pillanatot és az alkalmas szavakat, hogy ne rontsuk el a hangulatot, hát még egy idegen nyelven. De nem kellett megoldanom ezt a problémát. A német lány arca egy pillanatra elkomolyodott, és egy rövid mondat jött ki a száján, hiányos öltözetben hiányos mondat. Die Verantwortlichkeit. A felelõsség. Én is elkomolyodtam egy pillanatra és bólintottam. A probléma meg volt oldva, vidáman, felszabadultan és mégis felelõsséggel következhetett, amit mindketten akartunk. Ez a régi történet azért jutott eszembe, mert mostanában feltûnõen sokszor hallom különféle közszereplõk szájából azt a szót, hogy felelõsség. Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy ez a súlyos szó valójában az égvilágon semmit sem jelent annak, aki használja. Legfeljebb nyomatékosító szónak tekinti, mintha azt mondaná, hogy bizony-bizony, a teremburáját. Egy ideje, ha ezt a szót hallom egy politikustól, szinte automatikusan eljátszom azzal, hogy valójában mi is az a felelõsség, amire utal. Eközben talán kihagyom mondanivalójának éppen következõ részeit, de eddig még sohasem bántam meg, mivel e kis játék eredménye mindig azt mutatta, hogy aligha volt kár érte. Ugyanis sohasem éreztem azt, hogy amikor a politikus kiejti a felelõsség szót, akkor komolyan gondolja, hogy "ha elcseszem, akkor megérdemlem, hogy megbuktassatok". Annak idején sokunkat irritált, hogy Antall József minden percben a fél szemével arra figyelt, mit fognak majd írni róla a történelemkönyvek. Minden bizonnyal sejtette, hogy egészségi állapota nem tesz lehetõvé még egy ciklust, így ez a felelõsség nem nyomasztotta. Történész lévén azonban egy másik fajta, a történelemmel szemben érzett felelõsséget nagyon is mélyen átérzett. Ez tette nagy államférfivá, de ugyanez tette roppantul manírossá s így sok ember számára irritálóvá is. Azután késõbb visszasírtuk ezt is, és arra vágytunk, hogy Orbán Viktor legalább néha gondolkozzon el azon, mit írnak majd róla a történelemkönyvek. A felelõsség vesztenivalót jelent. Akinek nincs veszítenivalója, annak felelõssége sincs. De önmagában az még nem tesz senkit sem felelõssé, hogy van vesztenivalója. Ha a kutyám megharap valakit, azért én vagyok a felelõs, nem õ. Lehet, hogy utána csúnyán elverem szegény ebet, de ettõl még továbbra sem õ lesz a felelõs, csak talán leszokik a harapdálásról. Idõvel megtanulja, hogy van vesztenivalója, ha harap, de a szó emberi értelmében nem vállal felelõsséget. Egy ember eleve sok mindent megtesz azért, hogy a veszteséget elkerülje, mivel akkor is érzi a felelõsséget, amikor éppen nincs éles helyzet és még nem akaródzik harapni. A felelõsség elsõsorban megelõzést jelent. Budapesten is elõfordul, hogy valaki feltakarítja az utcán a kutyája piszkát. Ilyenkor elégedetten kihúzza magát, hogy lám, milyen rendes ember vagyok. A német gazdi, legalábbis otthon, Németországban nem húzza ki magát büszkén, hanem magától értetõdõ módon takarít. Nem rendesnek érzi magát, hanem felelõsséget érez. Veszítenivalója ez esetben a városa tisztasága, és a felelõsségbõl következik számára, hogy bizonyos intézkedéseket akkor is meg kell tennie, ha senki sem látja. A német lány sem kutyatulajdonos nem volt, sem politikus, viszont mellbevágóan értelmesen és helyénvaló módon használta ezt a súlyos szót. Az õ nyelvében és kultúrájában a felelõsség szó magától értetõdõen jelenti mindezt. Nem is okozott semmi fennakadást az este folyásában, csak teljesen természetessé tett bizonyos óvintézkedéseket. A felelõsség egyike azon szavainknak, amelyek tükörfordításai más nyelvek megfelelõ szavainak, de magyarul mégis mást jelentenek. Az ilyesmi gyakori eset minden nyelvben, és általában semmi problémát nem okoz. Ki bánja például, hogy a magyar tõkehal szó eleven tõke-halat jelent, míg a német Stockfisch szárítottat? Mi is minden gond nélkül tudunk szárított tõkehalról beszélni, legfeljebb nem egy szóval fejezzük ki. A felelõsség esetében azonban nem ez a helyzet. Ez a szó nem értelmet váltott, hanem kiürült, aminek következtében ma már két-három szóval sem tudjuk kifejezni az eredeti értelmét. Ennek következménye például a protekció szó értelmének megváltozása is. Mi a protekciót erkölcsileg elítélendõnek tartjuk, mert nem érezzük, hogy valódi felelõsség is lehet mögötte. Egy nyugati kolléga egyáltalán nem gondol semmi rosszat, ha én protezsálok valakit neki. Az õ számára ez azt jelenti, hogy én már meg-ettem egy pár csipet sót ezzel az emberrel, és pontosan tudom, mit ér az illetõ. Idõt és energiát, de fõleg kockázatot spórol, ha nem egy-két papír, mondjuk egy önéletrajz és néhány bizonyítvány alapján dönt, hanem figyelembe veszi az én sokkal mélyebb tapasztalataimat. Felté-telezi, hogy felelõsséggel jártam el, és nem kockáztattam, hogy néhány nem bevált javaslatom után komolytalan embernek tartsanak, aki csak úgy felelõtlenül protezsál. Attól tartok, bele fog telni egy idõbe, amíg ezek a szavak nálunk is visszanyerik eredeti értelmüket. Talán akkor érezzük majd úgy, hogy tényleg befejezõdött a rendszerváltás. De az is lehet, hogy addigra már csak a történelemkönyvek fognak beszélni arról, hogy valamikor a huszadik század végén is volt egy rendszerváltás Magyarországon. Mérő László